Kategóriák
Hírek Programok Tettyei Piknik

Meghívó – PÉCSI CIRFANDLI ESTÉK EXTRA – 2021.09.27.

Kedves Szalontársam! Kedves Pécsi Polgár!

Tisztelettel meghívjuk Önt, Kedves Családját és Barátait a 2021. szeptember 27-én a Pécsi Cirfandli Esték beszélgetés-sorozat sorozaton kívüli alkalmára. A meghívó részletes tartalmának megtekintéséhez kérem kattintson a lenti képre.

Tisztelettel:

Lengvárszky Attila

elnök

Pécsi Polgári Szalon Egyesület

Kategóriák
Hírek Programok Tettyei Piknik

Meghívó – TETTYEI PIKNIK

Kedves Szalontársam! Kedves Pécsi Polgár!

Tisztelettel meghívjuk Önt, Kedves Családját és Barátait a 2021. szeptember 17-én a pécsi Tettyei Piknikre. Kérem tekintse meg rendezvényünk részletes programját az alábbi képre kattintva.

Tisztelettel:

Lengvárszky Attila

elnök

Pécsi Polgári Szalon Egyesület

Kategóriák
Hírek Programok

Meghívó – Szendrei Judit “Művészi inspirációk” c. kiállítására

Kedves Szalontársam! Kedves Pécsi Polgár!

Örömmel ajánlom szíves figyelmébe Szendrei Judit bélyeggel festő művész egyedi és különleges technikát alkalmazó művészeti alkotásainak kiállítását és a megnyitó alkalmát is. Mind a témaválasztás, mind a művész eddigi szakmai életútja figyelemre méltó abban a körben, amelyhez mi mindannyian tartozunk: ahol érték az eszme, amely az embert szolgálja.

Tisztelettel:

Lengvárszky Attila

elnök

Pécsi Polgári Szalon Egyesület

Kategóriák
Pécsi Polgári Példaképek Programok

Beszélgetés Bánky József zongoraművésszel, Pécs díszpolgárával

„Én addig élek, amíg zongorázhatok”

Hogyan lesz egy diósgyőri kisfiúból Pécs díszpolgára? Hogyan hathat át egy egész életet a zene iránti múlhatatlan szenvedély? Mi kell ahhoz, hogy egy mérnökcsalád sarja zongoraművész legyen, majd nemzedékeket tanítson a zene tiszteletére és szeretetére? Pécsi példaképek sorozatunk következő interjúalanya Bánky József zongoraművész, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa.

Akár órákig hallgattuk volna még – így jöttünk el a belvárosi, polgári lakásban lezajlott interjúról, a 91 éves zongoraművész életének beszámolóját hallgatva. Noha Bánky József szerényen többször is hangsúlyozta, ő nem tett semmi különöset életében, csak igyekezett becsületesen, tisztességben élni, s azt végképp nem gondolja, hogy példakép lenne, pláne a mai fiatalság előtt. Holott – ezt már mi tesszük hozzá – élete olyan gazdag, hogy könyvet lehetne belőle írni, egy portré keretében azonban legfeljebb eseményeket lehet felvillantani. Ám ezekből sugárzik a művészet, a zene iránti rajongása és elkötelezettsége, mely példát mutathat mindenkinek.

Bánky József 1930-ban született Diósgyőrött, ahol apja megbecsült mérnök volt. A polgári középosztály tagjaként a kis Bánky József is tanult zongorázni, eleinte házhoz járó néni okítgatta, majd a miskolci városi zeneiskola növendékeként egyre jobban beleszeretett hangszerébe. Olyannyira, hogy – bár szülei őt is mérnöknek szánták – 14 évesen odaállt apja elé és kijelentette: „én nem mérnök, hanem zongoraművész leszek”.

Aztán a háború borzalmaitól megkomolyodva, a menekülés és hazatérés után, amikor házuknak hűlt helye volt, s apját, a kiváló műszaki szakembert reakciós osztályidegenként zárták egy időre internálótáborba, ő folytatta gimnáziumi tanulmányait, s azzal párhuzamosan a miskolci zeneiskola legjobbja lett.

Kiszabadulását követően apja megértette, hogy fia tehetsége komoly képzést igényel, ezért érettségije után a család Budapestre költözött, ahol az ifjú a Zeneakadémia zongora és zeneszerzés szakán folytathatta tanulmányait. Mint Bánky József meséli, csodálatos évek következtek, kiváló tanárokkal és remek növendéktársakkal. „Olyanok voltunk, mint egy nagy család, amit a zene köt össze” – mondta. A tanulás mellett kőkemény, általában napi 5-6 órás gyakorlás kísérte a mindennapokat. Tanárai között volt – más jeles professzorok mellett – Kodály Zoltán is.

-Kodály nagystílű ember volt. A könyvtárban vizsgáztatott minket, álltunk szép sorban. Feltett egy kérdést az elsőnek – nem tudta. A következőnek ugyanazt – rosszul válaszolt. Ezután én következtem, már csak egy jó válasz lehetett, megmondtam. Azonnal beírta a jelest – meséli Bánky József.

Ahogy jórészt a többi tanár is kiválóra értékelte az ifjú Bánky József munkáját, szorgalmát, hiszen 1954-ben jeles rendű művészi diplomát kapott. Kiemelkedő tehetség volt, nem véletlen, hogy 1952-ben ő is játszhatott Kodály hetvenedik születésnapján, és egy versenyszereplése után Fischer Annie külön gratulált neki.

Mint Bánky József mondja, várta, hogy így, ezek után a diplomájával komoly állást kaphat – de nem jött semmi. „Sosem voltam az a könyöklős, törtető típus” – vallotta be. Állás azért lett, csak nem a fővárosban, hanem Zalaegerszegen, ahol egy zeneiskolában dolgozhatott, majd annak vezetője lett. A munka azonban nem várt módon ért véget: mivel alig volt oktatója, tanárként alkalmazta az egyik templom kántorát. Ám amikor a karácsonyi szünetre hazament, mire visszatért, a kántort párthatározattal kirúgták. Bánky ezt nem tűrte, felmondott és levélben megírta véleményét a tanácsi elvtársaknak…

Így persze állás nélkül maradt, de végül a Magyar Rádió Gyermekkórusa alkalmazta. Az 1956-os események a rádió épületében érték, kint már lőttek, a zongoraművészt egy hátsó kapun mentették ki az épületből.

 

1957-ben megnősült, s a következő évben megszületett első gyermeke. Épp egy zongoraversenyre készült, s amikor másnap bement a próbára, és ott értesültek újdonsült apaságáról, a zenekar tust húzott. Más ünneplésre nem volt sem idő, sem alkalom.

Majd jött egy állásajánlat Pécsről: 1958 őszén a Zeneművészeti Szakiskola tanárának kérték fel. Pécsi lakást is ígértek, ami a gyermekes családnak nagy szó volt. Igaz, csak egy 45 négyzetméteres uránvárosi garzon volt, amelybe még a zongora sem fért be, és egy évet kellett rá várni, de ekkortól fogva lett igazi pécsi. Boldog, harmonikus művészi és tanári évek, évtizedek következtek: koncertek, tanítványok sora. S a hatvanas években már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozatán tanított, amit a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara követett. Itt még a közelmúltban is oktatott, és az utolsó években – korára való tekintettel – engedélyt kapott, hogy immár nagyméretű belvárosi lakásán fogadhassa a tanítványokat. „Máig boldog vagyok, hogy a szomszédok sohasem jelentettek fel, hiszen szinte egyfolytában szól a zongora. Ha nem a tanítványok játszanak rajta, akkor én. Még ma, 91 évesen is órákat gyakorolok.” A tanítványok pedig azt vallják, hogy Bánky Józseftől bizalmat, hatalmas tudást kaptak. Nem véletlen, hogy sok régi növendékével máig is jó kapcsolatban van, mi több, van olyan, aki már az unokáját tanítja a pécsi zeneiskolában.

A komponálás sem maradt ki az életéből, bár, mint mondja, a zeneszerzés a koncertek, a tanítás és a család mellett mindig kicsit mostohagyerek volt. Ennek ellenére zongoraműveinek se szeri, se száma. Koncertjein gyakran játszott belőlük, sőt Budapesten a Bartók Béla Emlékházban szerzői estje is volt.

Sok évtizedes koncerttevékenységéért, mellyel országosan is, külföldön is, de elsősorban Pécsett sok embert gyönyörködtetett, számos elismerést kapott, különösen Pécs városától. Művészeti díj, Pro communitate, Tüke-emlékérem, s végül 2016-ban Pécs város díszpolgárává választották.

-Én Pécstől mindent megkaptam, amit csak lehetett, hálás vagyok a városnak, hogy befogadott és elhalmozott mindennel. Épp ezért talán nem bántó, amit mondok: úgy érzem néha, Pécs az elszalasztott lehetőségek városa – sokkal több van benne, mint ahol most tart – mondta.

Ezért a bizonyos „többért” a 91 éves Bánky József is tenni akar még. Mint mondja, ma is azért gyakorol, mert bízik benne, hogy a járványhelyzet enyhülésével újra hívják majd egy-egy koncertre. Nem is tudna mást tenni, hiszen, mint vallja: „én addig élek, amíg zongorázhatok”.

Kategóriák
Hírek Programok

Kezembe temetem forró arcomat

pillanatok 100 évvel ezelőttről –

dokumentumjáték – rendezte: Mikuli János

Meghívó

Közelítünk a magyarság számára újra és újra átélésre kényszerítő nemzettragédiához, a trianoni békeszerződés 101. évfordulójához június 4-én.

Az évfordulóhoz kapcsolódóan ismételten jó szívvel ajánlom a Szalontársak és a kedves pécsi Polgárok számára a Pécsi Tudományegyetem kiváló színházának, a Janus Egyetemi Színháznak a produkcióját a Kezembe temetem forró arcomat című drámáját.

A produkció – amelynek megtekintésére már volt egyszer lehetősége a Pécsi Polgári Szalon közönségének – most újra megtekinthető, de ajánlható barátoknak, ismerősöknek is. Kérem, tegyék is meg ezt! Ajánlják tovább e remek darabot az ismeretségi, baráti körükben.

A produkció során korabeli dokumentumok segítségével átélhetjük Trianon előzményeit és következményeit a hétköznapi ember szemszögéből. Aki ugyanúgy érzett, szeretett és sokszor követett el bűnt embertársai ellen, akárcsak mi itt a XXI. században. Tanuljunk belőle, hogy soha ne feledjünk, de tudjunk megbocsájtani: minden jóakaratú embertársunknak, itt a Kárpát-medencében.

Tisztelettel,

Lengvárszky Attila, elnök

Az előadások megtekintése ingyenes.

Az előadások 2021. június 21-én és 25-én 19:00 órakor kerülnek bemutatásra.

Kérjük, hogy jegyigényét a jesz@pte.hu e-mail címen jelezzék.


Kategóriák
Hírek Programok

Cirfandli Esték visszatekintések -IV.

Sorozatunkat folytatva, kérem, tekintsük meg együtt a Cirfandli Estéről készült videót, és éljük át újra kiemelkedő művészeink és tudós-kutatóink által közvetített gondolatokat, amelyeket Dr. Hoppál Péter, az Estek műsorvezetője csalogat elő vendégeiből.

Tekintsék meg a Pécsi Cirfandli Esték 2018.11.29.-i rendezvényét. A házigazda: Dr. Hoppál Péter.
Tekintsék meg a Pécsi Cirfandli Esték 2018.01.26.-i rendezvényét, Dr. Hoppál Péter műsorvezetésében.

Szeretettel ajánlom a megtekintést, egy igényes szombat esti szórakozást kívánva Önöknek.

Tisztelettel:

Lengvárszky Attila

Kategóriák
Hírek Programok

Magyar karnevál São Paulóban

Magyarok Brazíliában

Meghívó

A világjárvány idén is komoly kihívások elé állít minket. Olyan időket élünk, melyben kivételes szereppel bír a közösségekkel való aktív kapcsolattartás, ezért a Pécsi Tudományegyetem Diaszpóra Projekt Hálózat és a Kerko Média Kft. online rendezvénysorozatot szervezett, hogy a világon élő magyar diaszpóra közösségeket megszólaltassa és közelebb hozza őket egymáshoz.

Tehát, egy Föld körüli utazásra invitáljuk Önöket: az egyes online események alkalmával egy adott régió diaszpóra közösségének meghívott képviselőivel beszélgetünk a mindennapjaikról és jövőbeni terveikről.

Sorozatunk következő eseményére 2021. május 21-én magyar idő szerint (CET) 14:00 órai kezdettel kerül sor. Meghívott vendégünk Demkó Anita, a São Pauló-i Egyetem magyar nyelv és kultúra tanfolyam vezetője, akivel Dél-Amerika legnagyobb országában zajló magyar nyelv és a kultúra továbbörökítésének sikereiről és kihívásairól beszélgetünk.

A Zoom platformon megvalósuló eseményen való részvétel ingyenes, ám előzetes regisztrációhoz kötött, melyet az Diaszpóra Projekt Hálózat honlapján az alábbi linkre kattintva lehet megtenni. A regisztrációt követően e-mailen küldjük el a csatlakozáshoz szükséges további technikai részleteket.

Szeretettel várjuk Önöket online rendezvényünkön és jó egészséget kívánunk!

Regisztráció: https://bit.ly/2RIUExx

Szeretettel várjuk Önöket online rendezvényünkön és jó egészséget kívánunk!

PTE Diaszpóra Projekt Hálózat csapata



Kategóriák
Hírek Pécsi Polgári Példaképek Programok

Interjú Hirth Ferenccel

A pécsi üzleti életben kiválóan cseng Hirth Ferenc neve, de a világ sok-sok országában is jól ismerik a KONTAKT-Elektro-t és senior ügyvezető igazgatóját. De mitől is családi cég a Mohácsi úti vállalkozás? Miért tartja „munka-társnak”, és nem csak beosztottnak dolgozóit? Pécsi példaképek sorozatunk következő portréja Hirth Ferencet mutatja be.

Feri bácsi, vendég érkezett – hívja Hirth Ferenc senior ügyvezető igazgatót a KONTAKT-Elektro recepciósa, amikor megérkezünk. Így, Feri bácsi – nem ügyvezető úr, Hirth úr, hanem „csak” Feri bácsi. Ez az apróság is jól mutatja, a KONTAKT-Elektro igazi családi cég, és ez nem csak a tulajdonviszonyokra igaz.

-1982-ben összesen hatan, korábbi kollégáimmal GMK-t alapítottunk, így indult az egész – kezdi Hirth Ferenc a mára már a világ számos pontján jól ismert és elismert KONTAKT-Elektro történetét. – Az alaptőkénk fejenként 3000 forint és szerszámok voltak, egy kertvárosi családi ház garázsában kezdtünk dolgozni. Úgy szoktam mondani, egy nagy fejest ugrottunk a bizonytalanságba.

A Mohácsi úti, 120 négyzetméteres komplex műhely már nagy előrelépés volt, még akkor is, ha maguk fűtötték szénnel. Hirth Ferenc ma is az egyik kedves helyének tartja az akkori 6 négyzetméteres első irodáját, amely most is megvan, igaz, már a lakatosok étkezdéjeként.

Komoly munka volt benne, de elkezdtek érkezni az első külföldi megrendelések  is: nagy kaland volt például az akkori Szovjetunióban, Jugoszláviában dolgozni – azóta ezek az államok már megszűntek, de a Hirth-család vállalkozása ma is működik. És persze elkezdtek Nyugat felé is orientálódni: Ausztria, majd Németország következett. „Megfizettük a tanulópénzt, de nagyon sok mindent tényleg tanultunk is: a technológia mellett pontosságot, olyan munkakultúrát, amely ma is fémjelzi a céget” – vallja Hirth Ferenc.

Ma már 6000 négyzetméternyi üzemcsarnokban dolgoznak, a cég a Hirth-család tulajdonában áll, a világ számos pontján jelen vannak termékeikkel, szolgáltatásaikkal az ipari elektronikától az automatizáláson át a villamosberendezés-gyártásig. Mintegy 100 dolgozónak adnak munkát, közülük minden negyedik mérnök.

-Most különleges kihívást jelent a vírushelyzet. Az emberekkel nagyon sokat kell beszélgetni, motiválni, meg kell őket győzni, bátorítani, segíteni kell mindenkit – említi meg, miért családi és családias cég a KONTAKT-Elektro. – Sajnos azt látjuk, hogy most az emberek lelkiállapota nem túl rózsás, de nagyon fontos, hogy egészséges irányba tudjuk terelni a társaságot, magunkat is beleértve persze.

Tegyük hozzá: ez is jól mutatja, milyen az, ha egy ügyvezető nem csak dolgozóknak, hanem úgymond „munka-társaknak” tekinti azokat, akiket foglalkoztat. S ez manapság bizony már egyre ritkább.

De vajon így marad-e a KONTAKT-Elektro? Hiszen a nemzetközi sikerek, a komoly tudásbázis, szakértelem felkeltheti más cégek, multik figyelmét, jöhet egy felvásárlási ajánlat, és a pécsi cég csak egy szelete lesz egy óriásvállalatnak. Vagy már történt is ilyen?

-Történt bizony, nem is egyszer – neveti el magát a kérdésre Hirth Ferenc, majd hozzáteszi: „az egyik alkalommal összenéztünk a fiaimmal, azután egyszerre ráztuk meg a fejünket az ajánlatra. Nem, mi pécsi és családi cég maradunk, nem adjuk el a vállalkozást” – zárta rövidre a kérdést Hirth Ferenc.

 A nemsokára 73 éves üzletember ugyanis már senior ügyvezetőként dolgozik, a napi ügyeket két fia, Olivér és Markus viszi. Mint mondja, persze nem volt könnyű a váltás, évekbe telt, de biztos benne, hogy jó kezekben van a cég jövője. „Én meg majd kertészkedek” – vázolja a jövőt. Persze aki ismeri Hirth Ferencet, az ezt nehezen hiszi el… Ki is derül, van azért terv a tarsolyban: a hidrogén tüzelőanyag-cella fejlesztése, amelyen már jó ideje dolgoznak a cég szakemberei. „A fiaim viccesen azt szokták mondani, amit megkeresünk a villamosipari ágazaton, azt apa elkölti erre a projektre, de én biztos vagyok benne, meg fogja érni az árát. Most erre keresek olyan szakembereket, akik tovább tudják vinni, fejleszteni.”

De ha már a kertészkedés szóba került, valóban ez az üzletember hobbija, mi több, 8 tőke szőlője is van. „Tüke pécsinek vallom már magam, úgyhogy muszáj is lennie szőlőnek” – árulja el. Pedig siklósi születésű, gyermekkorát pedig Beremenden töltötte, de katonaidejének letöltése óta Pécsett él.

-A Zipernowsky Károly Gépipari Technikumba jártam, bátran merem állítani, amit akkor és ott megtanultunk a szakma alapjairól, az máig meghatározó – emlékezik vissza. – A Nagy Lajos Gimnázium mellett ez volt Pécs másik legerősebb középiskolája, nagyon nehéz volt bekerülni, szigorú, de hatalmas tudású tanáraink voltak, jó szívvel emlékszem ma is rájuk.

Mint mondja, ma viszont komoly problémát jelent a szakképzés, az utánpótlás, nem véletlen, hogy a cégénél is nagy energiát fektetnek erre a területre. A szakemberhiány is gond, Baranyában különösen. Ennek ellenére mégsem gondolt rá soha, hogy máshol kellene működtetni a vállalkozást.

-Minden ide köt, olyan csoda, mint a Tettye vagy a Sétatér, nincs máshol, ezek a kedvenc helyeim. Soha nem tudnék elmenni innen – vallja Hirth Ferenc. Ahogy a cége itt marad, úgy ő is. S ez egész Pécs számára jó hír.