Szerző: Assist_ppsze

„Mindegy, hogy egyetemi tanár vagy gráner – én mindig az embert néztem”

Máig jó szívvel gondolnak a bányászok dr. Hasznos Árpádra, az uránbánya jogtanácsosára. Ám hosszú út vezetett odáig, míg ezt a posztot betölthette, a kommunista rendszerben az egyetemre sem javasolták, segédmunkásként is dolgozott. Pécsi példaképek sorozatunk első portréja a 80. évét már betöltő Hasznos Árpád életét, hivatását mutatja be.

Polgári igényességgel berendezett lakásában fogad minket dr. Hasznos Árpád nyugalmazott jogtanácsos: zongora, finom elegancia, könyvtárszoba. Ehhez képest talán meglepő mondat hangzik el: „tudja, én mindig jól éreztem magam a melósok között”. De hamarosan kiderült, nincs ellentmondás, és Hasznos Árpád egy szerényen elejtett mondata azt is világossá teszi, miért tekintenek rá sokan pécsi példaképként:

-Az emberekkel mindig ugyanúgy kell foglalkozni! Ha az én ügyfelem volt, sohasem néztem, hogy egyetemi tanár vagy gráner. De hogyan is tehettem volna másként? Ha jött valaki, aki szilikózist vagy tüdőrákot szerzett a bányában, vagy megkeresett egy özvegy, aki bányász férjét temette el, hogyan viszonyulhattam volna hozzá másként, mint emberként? És tudja, ebben engem soha nem motivált előre megfontoltság, ez egyszerűen belülről jött – fogalmazta meg alapelvét a nyugalmazott jogtanácsos.

Persze addig, amíg a Mecseki Ércbányászati Vállalat jogtanácsosa lehetett, hosszú út vezetett. Sokáig az sem volt biztos, hogy Hasznos Árpád egyáltalán elkezdheti a jogi egyetemet. Az 1956-os forradalmat 16 évesen élte meg, ahogy fogalmazott, diákos lelkesedéssel, tiszta hittel. Mint elmesélte, több fiú a mai Szent István téren levő Leőwey Gimnáziumhoz, illetve az abban működő zenei gimnáziumhoz vonult, és felkiabáltak a lányoknak: dobjátok ki az orosz könyveket! És a lányok dobálták, vidáman, lelkesen – köztük Hasznos Árpád jövendő felesége a zenei iskolából. A Nagy Lajos Gimnáziumban letett érettségi után nem is javasolták az ifjú Árpád továbbtanulását, úgy fogalmazva, az „1956-os ellenforradalmat” támogató megnyilvánulása miatt. De ez sem volt elég: mivel az iskolában tudták, hogy jogi pályára szeretne menni, a magyar és történelem jegyeit is lerontották. És hogy mi volt a főbenjáró bűne? A szabadságharc leverése után 1957. május 1-jét nagy felvonulással kívánta ünnepelni a kommunista rendszer, néhány gimnazista pedig elhatározta, úgy tiltakoznak, hogy ünneplő ruha helyett kopott viseletben jelennek meg. Végül egy diák vonult fel csak apja régi gúnyájában: Hasznos Árpád.

Így hát a jogi kar padjai helyett Komlóra vezetett az út, a bánya faellátását biztosító segédmunkásként. Tett egy rövid kitérőt Budapesten, ahol két évig látszerésznek tanult, majd visszatért szeretett szülővárosába, és a Megyei Tanácsnál kapott állást, előbb egészségügyi, szociális vonalon – értelmi fogyatékosokat segítve is dolgozott -, majd élelmezésvezetőként. Közben rendre próbálkozott az egyetemi felvételivel, egyszer a közgázra is – de továbbra sem engedték bekerülni. Végül azonban 1964-ben megtört a jég, esti tagozaton elkezdhette a jogi tanulmányokat. Közben új munkahelyre is került: a kor egyik emblematikus cégéhez, a Mecseki Ércbányászati Vállalathoz. Ahogy a jogi diplomát megszerezte, hamarosan a vállalat jogtanácsosa lett, e szakterületen dolgozott évtizedeket, egészen 2014-es nyugdíjazásáig. A bányavállalat, majd jogutódja és persze a bányászok jogi képviseletét is ellátta, ahogy fogalmazott, „évtizedeket töltöttem a bányászok között, ami egész életemet meghatározó élmény volt”.  

-A politikai iránt mindig érdeklődtem, de pártnak sohasem voltam tagja – szögezte le dr. Hasznos Árpád, aki elmondta, rendkívül nagy jelentőségű eseményként élte meg a rendszerváltozást. „Ahogy hiába hazudták nekem 1956-ot ellenforradalomnak, hiszen láttuk, milyen tiszta és lelkes emberek mozdultak meg a szabadságért, úgy hiába is mondták volna szabadnak a kommunista rendszert” – mondta. Úgy fogalmazott, az első szabad választásokat 1990-ben azért is tartotta nagy jelentőségűnek, mert végre az emberek valós akaratából kerülhettek az ország élére a vezetők, a parlamentbe a képviselők.

Pártnak ugyan nem volt tagja, de egyesületnek igen. Ahogy fogalmazott, „nagy megtiszteltetés volt, hogy alapító tagja lehettem a Pécsi Polgári Szalon Egyesületnek”, hiszen úgy véli, nagy szükség volt egy olyan pécsi közösségre, amely a konzervatív, polgári értékeket vallja és támogatja. Az alapítás kapcsán külön kiemelte dr. Rákossyné dr. Vass Klára nevét, aki fontos, építő szerepet töltött be az egyesületben. A polgári oldal 2002-es kormányzati veresége után más szerepet kapott az egyesület, hiszen hasonló szervezetek mellett a reményt jelentette az összefogásra. Ahogy Hasznos Árpád utalt rá, most az egyesület újjáéledt, olyan nagyszabású, sok-sok embert vonzó kulturális-közéleti eseményekkel mutatva meg magát, mint a Cirfandli Esték, köszönhetően Lengvárszky Attilának és Hoppál Péternek.

-Tősgyökeres pécsi vagyok – szögezte le már beszélgetésünk elején, és minden szavából süt is a város szeretete. Kedvence a Színház tér, a Kodály Központ – ahová feleségével együtt bérlete van -, a Mandulás, ahová „még vén, 80 éves fejjel is rendszeresen mozogni járok”, és ahol a sportszeretetéről szintén ismert volt pécsi püspökkel, Udvardy Györggyel is szó szerint összefutott.

Mindössze két évet töltött Pécsen kívül, soha nem merült fel, hogy elhagyja szülővárosát. Nem is gondolt rá, hiszen itt volt a családja (két felnőtt gyermeke van, Emese és Ákos is Angliában dolgozik, három unoka jelenti a nagyszülők örömét és büszkeségét), itt volt a munkája, az életcélja.

-Engem minden ide kötött: a család, a munka. És a város, Pécs is. Soha nem tudtam volna elmenni innen, soha nem tudtam volna elhagyni szeretett városomat.