Kategóriák
Hírek Programok

Pécsi filmklub – Kék Pelikán

Immár 14. alkalommal látta vendégül a Pécsi Polgári Szalon, a KULTIKMOZI és a Pécsi Tudományegyetem Családokért Programja a tisztelt nagyérdemű közönséget az Uránia Moziban. Ezúttal is egy friss magyar film került terítékre a vetítésen, a Csáki László Balázs Béla-díjas filmrendező egy hónappal ezelőtt debütált, egész estét betöltő animációs filmje, a Kék Pelikán.

A sajátos, magyar műfaj, az élőszereplős, egész estét betöltő (79 perces!) animációs dokumentumfilm segítségével egy, a fiatalok világlátó utazási vágyait kielégítő jegyhamisítási bűnügyi történet felidézésével emlékezhettünk és rácsodálkozhattunk a 30 évvel ezelőtti rendszerváltoztatás kezdeteire, szabadság vágyunk és annak beteljesítését idéző, néha talán kicsit fura lelkiismeretfurdalást is keltő érzéseire.  

A film a dokumentumfilm műfajában az animáció technikájával egy-egy élőképes felvillanással tette valóságossá és életszerűvé a story telling módszertanát meghaladóan azt a tényt, hogy a film nem pusztán egy történet mesélés, hanem nagyon is „de te fabula narratur”, azaz: rólunk szól a mese. A film megtekintése után Csáki László filmrendezővel – szokás szerint – Lengvárszky Attila a Pécsi Polgári Szalon elnöke beszélgetett.

Ha nem is kapunk egzakt választ és megoldást a filmben, mert valami madarakról kellett volna megjegyezni egy mondatot, hogy kijusson főhősünk, Béla (Szacsvay László) az idősek otthonából, és visszatérhessen a közben már alig létező otthonába, ami annyira nem sikerült, mint  Felix Herngren svéd rendező filmjében a 100 éves embernek, aki kimászott az ablakon, életünkben és elmagányosodásunkban, mégis lehetséges közben egymásra találni, generációs határokat is áttörve, ha egy fiatal, akit Zoénak hívnak (Kizlinger Lilla) a filmben, ránk talál, és mi ő reá, még ha az az egymásra találás közös nevezője a magány és a kirekesztettség is.

Csak beszéljünk róla…

Csak beszéljünk róla, hogy nehezen vagyunk, de vagyunk…

Legalább beszéljünk, mert akkor egy kicsit könnyebben leszünk…

Ha megnézzük ezt a filmet, akkor biztosan így fogunk érezni és cselekedni.

Kategóriák
Hírek Programok

Pécsi filmklub – Valami madarak…

A Pécsi Polgári Szalon, a KULTIK Mozi és a PTE Családokért Programja szervezésében 2024. február 7-én este az Uránia Moziban közösen tekinthettük meg a Valami madarak című filmet, Hevér Dániel rendező és Kertész Zsanett forgatókönyvíró első nagyfilmes alkotását.

Az alkotókkal Lengvárszky Attila, a Polgári Szalon elnöke beszélgetett a film keletkezésének körülményeiről, az inspirációról és arról, mit tudnak kezdeni a mai társadalom családjai az időssé vált szeretteikkel és a körülöttük jelentkező problémákkal.

Ha nem is kapunk egzakt választ és megoldást a filmben, mert valami madarakról kellett volna megjegyezni egy mondatot, hogy kijusson főhősünk, Béla (Szacsvay László) az idősek otthonából, és visszatérhessen a közben már alig létező otthonába, ami annyira nem sikerült, mint  Felix Herngren svéd rendező filmjében a 100 éves embernek, aki kimászott az ablakon, életünkben és elmagányosodásunkban, mégis lehetséges közben egymásra találni, generációs határokat is áttörve, ha egy fiatal, akit Zoénak hívnak (Kizlinger Lilla) a filmben, ránk talál, és mi ő reá, még ha az az egymásra találás közös nevezője a magány és a kirekesztettség is.

Csak beszéljünk róla…

Csak beszéljünk róla, hogy nehezen vagyunk, de vagyunk…

Legalább beszéljünk, mert akkor egy kicsit könnyebben leszünk…

Ha megnézzük ezt a filmet, akkor biztosan így fogunk érezni és cselekedni.

Kategóriák
Hírek Pécsi Polgári Példaképek Programok

Beszélgetés Simon Tamással, a Pécsi Székesegyház Nagycsaládos Egyesület elnökével

A család, a gyermek érték, életérték

Mindenki várja a karácsonyt. De hogyan készül az ünnepre egy négy gyermekes családapa, aki főállásban az egyetemen dolgozik, s emellett a Pécsi Székesegyház Nagycsaládos Egyesület elnöke is? Hogyan jut minderre idő? Milyen nehézségeket és örömöket jelent nagycsaládosnak lenni? Pécsi Példaképek-sorozatunkban most Simon Tamással beszélgettünk.

-Mindig nagycsaládot szeretett volna?

-Igazából mi a feleségemmel nem nagycsaládból érkeztünk. De volt bennem egy vágy a sok gyermek, a nagycsalád iránt, azaz én már így terveztem, és amikor megismertem a páromat, ő is így gondolkodott. S született két fiúnk és két lányunk, Olivér, Ákos, Eszter és Zsófia.

-Gondolom, négy gyermek mellett a mindennapok megszervezése azért nem a legkönnyebb.

-Nálunk most egyszerűbb, mert mind a négy gyermek egy iskolába jár. Korábban viszont, amikor négy különböző intézménybe kellett vinni őket, akkor nem volt könnyű, de megosztottuk a feladatokat. Akkor még a feleségem hat órában dolgozott, így jobban tudta szervezni a dolgokat. A munkahelyeken, úgy látom, most már jobban tolerálják, ha valaki nagycsaládos, persze ez is vezetőtől és cégtől, szakmától függ, talán termelő vállalkozásoknál nehezebb. Ebből a szempontból érdekes a feleségem esete: ő 8 év otthonlét után gondolkodott, hogy munkába áll, és éppen a nagycsaládos egyesületen keresztül kerestek egy munkavállalót, így persze tudták, hogy mire számíthatnak. Mostanra pedig már 8 órában foglalkoztatják.

-Ezek szerint az egyesület ilyen kérdésekben is tud segíteni.

-Egyértelműen. A közösségi médiában, zárt csoportokban a munkalehetőségtől a felajánlott, kinőtt ruhákon át a CSOK- vagy KRESZ-módosítások ránk vonatkozó részéig sok mindenben tudunk segíteni egymásnak. Sőt, akár szülői, nevelési, családban felmerülő kérdésekben is jönnek tapasztalatok, ötletek, és a havi találkozóinkon előadók is beszélnek egy-egy ilyen témában. Igen, ez egy segítő közösség. De segítünk rászoruló családoknak is, gyűjtéseink vannak havonta, kéthavonta, nemcsak a tagcsaládoknak, hanem például erdélyi árvaháznak és nélkülöző ormánságiaknak is komoly adományt gyűjtöttünk már össze korábban. Az Advent erre különösen alkalmas időszak, ekkor még aktívabb az egyesület tagsága. Most a székesegyházi rorate-misék is a fókuszban vannak, mi készítjük elő egy héten egyszer az agapé, a szeretetvendégség hozzávalóit, kenyeret kenünk, teát főzünk hajnalonta, hogy a miséről jövők közösségben, kis reggelivel kezdjék a napot. Valamint egy év végi, gyertyagyújtással egybekötött rendezvényünk is lesz még, kézműves gyerekprogramokkal.

-Általánosságban mit kell tudnunk a Pécsi Székesegyház Nagycsaládos Egyesületről?

-2016-ban született a negyedik gyermekünk, mi azóta vagyunk az egyesület tagjai is. 2018-ban lettünk a vezetőség tagjai, és másfél éve választottak meg elnöknek.  Talán kevesen tudják, hogy ez az egyik legnagyobb civil szervezet Pécsett, a tagságát tekintve. Ha jól tudom, csak a bányászegyesület és a nyugdíjasok egyesülete nagyobb. 1100-1200 tagunk van, de tudni kell, hogy nálunk minden gyermek is tag a szülők által, sőt a szülőkön keresztül minden gyermek szavazati joggal is bír. Mintegy 200 tagcsaládunk van. Legalább 3 gyermek a feltétele a bekerülésnek, hiszen nagycsaládos egyesületről beszélünk.

Jövőre lesz 35 éves a közösség, 1994 óta egyesületi formában működik, előtte NOE-csoportként végzett tevékenységet. A pécsi egyesület a NOE, azaz a Nagycsaládosok Országos Egyesületének tagja. A székesegyház plébániáján alakult, mint egy közösség, egyesületként pártoktól és felekezetektől függetlenül működik, de a keresztény értékeket vallja fontosnak. A nagycsaládos lét, a házasság népszerűsítése és érdekképviselete is szerepel az alapszabályban, valamint az, hogy a gyermek és a születendő gyermek is érték, életérték. Az egyesület nemcsak a NOE-nak, hanem a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének is oszlopos tagja.

-A pécsi egyesület mennyire nagy és aktív?

-Benne vagyunk a tíz legjelentősebb nagycsaládos egyesületben, ez gyakorlatilag a „felső” öt százalék. Több kiemelt rendezvényt is szervezünk évente, az egyik februárban a Házasság Világnapja, ez az országos Házasság Hete programsorozat első napja. Jövőre jubilálunk, a teljes Kárpát-medencéből érkeznek vendégeink, nagycsaládosok, ilyenkor megvendégeljük őket, és persze szállást adunk. S van egy nyilvános városi eseményünk is, a szeptemberi Családi játszódélután.

-Szóba került a Házasság Világnapja. Nehéz a mai fiataloknak beszélni arról, hogy a házasság, a gyermek érték és öröm, hogy megéri ezt vállalni?

-Ez valóban egy nehéz kérdés és nehéz feladat. A Házasság Világnapján sajnos elég magas az átlagéletkor, viszonylag kevés a fiatal. A havi találkozónkon, amely kifejezetten a szülőknek szól, hasonló a helyzet. Ez éppen az egyik előrelépési lehetőség, számomra is, vezetőként, hogy miként tudunk olyan fiatalokat bevonzani, akik érdekeltek, mivel épp házasság vagy gyermekáldás előtt állnak.

-Főállásban tanulmányi rendszer szakértőként dolgozik a Pécsi Tudományegyetemen, az egyesület elnöke, de a legfőbb talán, hogy négy gyermek édesapja. Hogyan jut minderre idő?

-Persze nekem is csak 24 órából áll egy nap… Az egyesület vezetését nem nevezném főállásnak, de persze sok időbe kerül, ugyanakkor a vezetőségben, a tagságban kiváló emberek vannak, akik sokat segítenek. A tagok ráadásul a belépéskor meghatározott mértékű önkéntes munkát is vállalnak, ez is nagyon sokat számít, hogy jól tudjunk működni. Én amúgy nem bagoly, hanem pacsirta vagyok, gyakran hajnali fél négy-négy körül felébredek, amíg a többiek felkelnek, azt az időt olykor gondolkodással, e-mailek írásával töltöm. Persze a legfontosabb a család, igyekszem az időt, amit együtt töltünk, minőségivé tenni. Hétvégén, ha nincs eseményünk, együtt vagyunk, mi nem nézünk tévét, hanem társasozunk, beszélgetünk, közösen sütünk-főzünk. De a hétköznapokban is jut legalább negyedóra, félóra mindenkire. Hangsúlyosak a közös étkezések, minden nap együtt reggelizünk, mielőtt elindulunk munkába, iskolába, hiszen ez is fontos együttlét, este pedig együtt ülünk le vacsorázni. Hétvégén, ha egyesületi esemény zajlik, igyekszünk közösen menni, így már az utazás is egy program. De amúgy is szeretünk utazni, feleségem felvidéki, oda is gyakran járunk. Tímea, a feleségem a család lelke, a dolgok nagy része rá hárul.

-De azért, ha jól látom, egy nagycsaládban a férjnek is erősen ki kell vennie a részét a házimunkából…

-Ez így van. Én fél évig éltem egyedül, még agglegényként, Budapesten, amíg a bátyám hozzám nem költözött. Akkor megtanultam mosni, vasalni. Ezeket most is én intézem otthon, de a kerti munkát is megosztjuk. Meg persze a gyerekek is, ahogy növekednek, tudnak segíteni, akár a kisebb testvéreknek is.

-De a szülők nem csak szülők, hanem egyben férj és feleség is. Jut idő egymásra is?

-Hála a Gondviselésnek, a nagymamák tudnak segíteni, mindegyik gyerek egy éves korától volt már náluk. Mi Tímeával, a feleségemmel igyekszünk kettesben is időt tölteni, olykor ketten utazunk el, illetve hetente egyszer eljárunk táncolni, ez rendszeres, csak a mi programunk. Igaz, hogy csak másfél óra hetente, de fontos, hogy egymásra, kettesben is legyen időnk.

-Azt már tudjuk, hogy adománygyűjtések zajlanak az egyesületben Advent idején, de hogyan készül Simon Tamás családja az ünnepre? S hogyan zajlik maga az ünnep?

-Régebben minden gyermeknek volt adventi naptára, ma viszont már hetente angyalkát húzunk, így annak, akit húz valaki, kis figyelmességgel, segítéssel teszi szebbé a másik az ünnepi készülődést. A karácsony? Mindig is itthon töltöttük a Szentestét. Előtte rendszerint megnézzük a pásztorjátékot a Pálos-templomban, régebben ez idő alatt a fadíszítés, ajándékok odaszervezése zajlott, hogy a gyerekeknek meglepetés legyen, de most már nagyok, így idén ezt már közösen csináljuk majd. Nagyon várjuk már, hiszen lesz pár nap, amikor csak együtt lehet majd lenni. Közösen készítjük a süteményeket, a mézeskalácsot, a karácsonyi vacsorát. Ezt a két-három napot igyekszünk együtt tölteni, azt hiszem, ez lesz a legnagyobb ajándék.

Kategóriák
Hírek Programok

Pécsi filmklub – Mesterjátszma

A Pécsi Tudományegyetem Családokért programjainak rendszeres látogatói és a Pécsi Polgári Szalon közönsége egy izgalmas és szokatlan műfajú filmvetítésen vehettek részt 2023. november 22-én este az Uránia moziban. A nagyérdemű közönség Tóth Barnabásnak, a filmjeit már többször Oscar-díjra jelölt rendezőnek a legújabb alkotását, Stefan Zweig Sakknovella műve ihlette Mesterjátszma című pszichotrillerét tekinthette meg.

A film rétegfilm, mely számos üzenetet, szimbólumot hordoz, így – noha fordulatosságával, misztikumával, képi megjelenítéseivel és zenéjével hordozza az amerikai filmekből is jól ismert műfaj sajátosságait – túlmutat a pszichotriller műfaján, mert valóságos magyar történelmi és személyes emberi sorskérdések fogalmazódnak meg a filmben, így a film a dráma kategóriájába is „átcsúszik”. A filmről a film főszereplőjével Hajdúk Károllyal és a film producerével Szurmai Jánossal Lengvárszky Attila a Polgári Szalon elnöke beszélgetett a film rétegeit, üzeneteit fejtegetve, mely után bizton állítható: a film világszínvonalú, és legalább még egyszer érdemes lesz megnézni.

Kategóriák
Hírek Pécsi Polgári Példaképek Programok

A Hamerli-féle kesztyűs hagyományoktól a legmodernebb ötletekig

Beszélgetés Schweitzerné Hornicz Bernadettel

A családban senki sem volt rendőr, ám ő már hivatásnak tartja munkáját, naponta több mint 400 beosztott és egy nagyváros biA pécsi kesztyűgyártásban egészen a Hamerli János adta alapokig nyúlt vissza, mégis a legmodernebb ötletek és innovációk hajtják. Fontosnak tartja a fenntarthatóságot és a körforgásos gazdaságot, a minél kisebb hulladéktermelést. A cége kesztyűit olyan világsztárok viselték már, mint Madonna, Rihanna vagy épp Katy Perry. Pécsi Példaképek-sorozatunkban most Schweitzerné Hornicz Bernadettel beszélgettünk, aki édesapjával és bátyjával közösen vezeti családi vállalkozásukat, a csaknem negyven embernek munkát adó Karma Pécsi Kesztyűt.

A pécsi kesztyűgyártás alapjait Hamerli János vállalkozása fektette le még a Monarchia idején, majd jött a Pécsi Kesztyűgyár, amely fénykorában évente több millió pár kézrevalót ontott, és több ezer embernek adott munkát. A rendszerváltás után ez megszűnt, így adódik a kérdés, hogyan kerül egy pécsi hölgy az egyik neves kesztyűmanufaktúra élére. Schweitzerné Hornicz Bernadett számára ez a kérdés igazából nem is kérdés, hiszen mint meséli, édesanyja kesztyűvarrónő volt, édesapja kesztyűszabász, akik a legendás Vadász utcai gyárban ismerkedtek meg, úgyhogy igazán kesztyűs család az övék. Mint elmondta, számukra a kesztyűs világ körül forgott minden: akkor még szokás volt, hogy sokan haza is vitték a munka egy részét – az iparágban darabbérre fizetnek még ma is, úgyhogy ez bizony pénzkérdés is volt –, amelyben a cseperedő gyermekek is segédkeztek.

„Azt hiszem, minden gyermek szeret segíteni, hiszen vágyik rá, hogy felnőtt legyen, az ilyen munka pedig már szinte felnőtt dolog. Aztán persze később már nem, amikor eljön a tinédzserkor” – neveti el magát Hornicz Bernadett. Nyaranta pedig gyakran rohangáltak a gyár folyosóin, vagy épp a kesztyűs gyerekekkel nyaraltak a gyár balatoni üdülőjében. „Úgyhogy mi a bátyámmal ebben nőttünk fel”. S hogy az élet milyen érdekes összhangokat hoz újra elő: ottjártunkkor Bernadett kisfia épp a leckét írta a Karma Pécsi Kesztyű irodájában, lánya pedig egyetemistaként már gyakornok a cégnél. „Úgy gondolom, hogy amíg a gyerekek azt látják, hogy a szüleik élvezik a munkájukat, addig az ellen nem ágálni fognak, hanem azt mondják, ez tényleg nagyon jó dolog. Persze, lehet, hogy nincs hozzá tehetségük, így emiatt nem folytatják a családi hagyományt, de biztosan megbecsülik” – mondja Bernadett. De lépjünk vissza egy kicsit még a múltba!

A rendszerváltáskor a legendás pécsi kesztyűgyártás összeomlott, nem azért, mert az ott dolgozók szakmailag nem voltak kiválóak, ám a kommunista gazdasági modell nem volt működőképes. Hornicz József, Bernadett édesapja kényszervállalkozóként indította el a céget, először bérmunkákat vállalva, majd egyre komolyabb sikereket elérve. Bernadett csak némi kitérő után került a céghez, sokáig kézilabdázott, női ruhakészítő szakon érettségizett, később kesztyűs szakmai vonalon is tanult, vámügyintézői képesítése is van, majd már munka mellett közgazdász diplomát is szerzett – de mindegyiket tudja hasznosítani a családi vállalkozásban. 2000 óta főállású dolgozója a Karma Pécsi Kesztyűnek – „könnyű kiszámolni, 23 éve, kimondani is iszonyatosan sok” – kacag fel a hölgy.

A Karma Pécsi Kesztyű évente mintegy 30-35 ezer pár kesztyűt gyárt, csaknem negyven dolgozója van. Az elmúlt időszakban olyan hírességek viselték remekeiket, mint Rihanna, Madonna, Katy Perry és még sorolhatnánk. Persze ez azt mutatja, milyen kiváló minőségben is készülnek Pécsett ezek a darabok. Meglepetésünkre Schweitzerné Hornicz Bernadett a téma felvetésekor mégsem ezt emelte ki.  

– A minőség nálunk alapkövetelmény, olyan, amit már nem is reklámozunk, hiszen természetes. Az, hogy ilyen szintre jutottunk, abban hosszú-hosszú évek pécsi tapasztalata is van, a múlté, amely 1861-ben kezdődött, és tart máig a pécsi kesztyűgyártásban. A külföldi piac a kesztyűiparban elengedhetetlen, már Hamerli is Bécsben nyitott üzletet – szögezi le.

A világsztárokkal való kapcsolat egy Amerikában élő és dolgozó tervezővel, Gáspár Dórával való együttműködésük gyümölcse, így tudtak belépni a filmiparba és a show-business-be is. Persze ehhez kell a hatalmas raktárkészlet, a rugalmasság is. „Ha Dóra éjjel felhív, hogy kellene számára egy ilyen darab, tudja, hogy a kész kesztyű két nap múlva gyorspostával már nála lesz”. De ezen kívül is számos külföldi partnerük van szerte a világban, saját márkájuk is kelendő. Ezt az üzemben is láthatjuk, hiszen a falakon a vásárlók visszajelzései olvashatóak – a varrónők, szabászok nap mint nap szembesülhetnek vele, milyen remek gárdának is tartják a vevők a Karma Pécsi Kesztyű csapatát, ami nyilvánvalóan motiváló lehet.

A motiváció a cégvezetésből sem hiányzik, amit jól mutatnak olyan fejlesztések, amelyek valóban kuriózumok. Ilyen például az az antibakteriális bőrkesztyű, amit a Covid-járvány idején fejlesztettek ki a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karával közösen. Valóban különlegesség, hiszen a bőrt általában tönkreteszi a fertőtlenítőszer. Azonban a Karma révén egy vízlepergető tulajdonsággal bíró lovaglókesztyű volt az alap, amit a dr. Márk László kutató által kifejlesztett vegyületkeverékkel impregnáltak, a végeredmény pedig egy tartós védelemmel bíró, de a mindennapi használatra is alkalmas bőrkesztyű lett. Közös kutatásaik most is folynak, mégpedig a hulladékcsökkentés, a körforgásos gazdasági kihívások témakörében – a zöld szempontok rendkívül módon motiválják a céget és személyesen Schweitzerné Hornicz Bernadettet is. Magunk is láthattuk, az üzemben szelektív a hulladékgyűjtés, mi több, nem csak a papírt, kommunális hulladékot válogatják külön, de még a maradék bőrt is, attól függően, mire lehet még hasznosítani. Az apróbb darabokból kisebb ékszerek is készülhetnek, a tervük azonban még ennél is átfogóbb.

-Márk Lászlóval közösen most azon dolgozunk, hogy minden természetes anyagot újra tudjuk hasznosítani, ehhez gyakorlatilag porrá őrölnénk a bőr-, gyapjú- és kasmírhulladékot, majd a bennük levő természetes anyagok segítségével, 3D-nyomtatás révén újra nagyobb méretű alapanyag lehetne – árulja el Schweitzerné Hornicz Bernadett, milyen tervei is vannak a kis pécsi cégnek.

De Bernadettet nem csak az üzemi hulladék kérdése foglalkoztatja, hanem a kesztyűk jövője is. A darabjaik akár 15-20 éven is használhatóak (sőt, van olyan kesztyű, amelyre örök garanciát ad a partnerük, joggal, hiszen élethosszig is lehet hordani), ám a divat változása miatt akár évente lecserélik őket egyes vevők. Ezért egy second hand adatbázist szeretnének létrehozni, így ugyanis azok is hozzájuthatnának a kiváló, esetleg pár éves kesztyűkhöz, akik újonnan nem tudnák megvenni – a remek darabok pedig nem kerülnének a kukába.

Ha valaki ezek után azt hinné, hogy egy modern, rideg cég a Karma Pécsi Kesztyű, az alaposan téved. Valóban modern vállalkozás, ami a szemléletet, a piaci szereplőkkel való kapcsolattartást, a marketinget jelenti, de belül megmaradt annak, ami volt: egy családi kisvállalkozásnak.

-A csapatban van 27 éves és hetven feletti varrónő is, mindenkivel meg kell találnom a hangot. Ami a nyugdíjas kollégákat illeti: úgy gondolom, az ő hatalmas szakmai tapasztalatukat vétek lenne elfecsérelni, ráadásul máig tudnak és szeretnek is dolgozni. Van olyan kolléganő, aki édesanyámmal dolgozott együtt, engem még a térdén lovagoltatott – nevet fel Bernadett. – Remek csapat ez, kiváló szakemberekkel, akik mindent tudnak a kesztyűgyártásról, nincs olyan, amit ne tudnánk megvalósítani. S állítom, szeretnek is itt dolgozni. Nyugdíjas kollégák járnak vissza csak egy beszélgetésre, hiszen itt nem csak munka van, hanem jó közösség is.

Az irodákat és az üzemet egy üvegfal választja el, a varrónők is látják, hogyan, mennyit dolgoznak az irodában, tényleg egy a csapat.

-Tudom, hogy volna sokkal könnyebb munka is, mint ezt a vállalkozást vezetni, sok helyen jobban is lehetne keresni. Sok nehézség van, amire ráhatásunk sincs, előbb a Covid, most a háborús helyzet szűkíti a nemzetközi piacainkat. De néha, ha nagyon nehéz, átnézek az üvegfalon, és eszembe jut: nemcsak magunkért, a családért kell csinálnunk, hanem azért a majdnem negyven emberért, az ő családjukért, akiknek fontos, hogy itt dolgoznak.

Adódhat a kérdés: nyelvtudással, ennyi szakmai tapasztalattal, képzettséggel soha nem gondolkodott-e el Schweitzerné Hornicz Bernadett azon, hogy itthagyja Pécset, és máshol próbáljon szerencsét?

-Elvileg a céget sem az alapanyag, sem a piacok nem kötik Pécshez, igazából gazdasági értelemben bárhol tudna működni. De mi nem! Mi ezzel a csapattal, itt, Pécsett szeretünk élni, dolgozni! Azt már mi tesszük hozzá: méltón a pécsi kesztyűgyártás legszebb hagyományaihoz.