Újabb magyar filmet, a Schwechtje Mihály által írt és rendezett Sünvadászat című, családi filmet tekinthette meg a Nagyérdemű Közönségünk 2025. május 8-án este a pécsi Uránia Filmszínházban a KultikMozi, a PTE a Családokért és a Pécsi Polgári Szalon szervezésében.
Családi filmet láttunk – amellett, hogy családi problémák tömegét vonultatja fel – a javából családi már azért is, mert a gyermek főszereplők a rendező gyermekei, a film producere pedig a rendező felesége, a gyermekek édesanyja Petrovits Genovéva.
A film legfontosabb üzenete talán a régi rómaiak mondásán alapszik: DE TE FABULA NARRATUR, azaz Rólad (valójában) rólunk szól a mese, rólunk van szó, rólunk vet fel számos kérdést, ezért érdemes a film közben és utána is magunkba nézni.
Érdemes elgondolkodnunk például azon, hogy vajon mi a fontosabb számunkra, a család, a gyermekek vállalása vagy a karrierünk? Ismerjük-e önmagunkat eléggé ahhoz, hogy társat válasszunk egy életre, (a film szerint) 30 évre vagy még több időre, vagy csak belesodródunk egy házas viszonyba, és csak később döbbenünk rá arra, hogy akivel együtt élünk, vajon válasz-e életünknek (a sokszor fel sem tett) kérdéseire…
Vagy azon is jó lenne eltöprengeni, hogy milyen is az igazi családmodell és hogy is neveljük vagy neveltük fel gyermekeinket, unokáinkat?
Mentő ötletként ott van a karrierünket és egyéb elfoglaltságainkat hajszoló életünkben, a (film szerinti) bébiszitter(ré avanzsált vidéki, nyírségi rokon) leány, aki (éneket tanul a Zenekeakadémián), minden érzését, minden célját feláldozza a megfelelés oltárán, hogy vigyázzon (unokatestvére) gyermekeire.
És ebben a személyes problémákkal is agyonterhelt vigyázásban, egy pillanatnyi figyelem kihagyáskor bekövetkezik a baj (az egyik kis vigyázott gyermek) lenyel egy mágnest, amit a bébiszitter eleinte nem mer bevallani a szülőknek, hanem mindenféle, titokban végzett pótcselekvéssel (internetes kereséssel, orvoshoz vitellel) igyekszik leplezni. Szabad-e, el kell-e elmondani az igazságot, ha az megaláztatással is jár, vagy elegendő egy saját büntetés „beiktatása” (azzal, hogy én is lenyelek egy – avagy a biztonság kedvéért, tetézve a megbánást, önsorsrontó penitenciaként egyben azért is, hogy megfigyelje önmagát, mi történhetet a gyermekkel: két – hűtőmágnest is, majd miután bevallottam az igazságot, vállalható/vállanadó-e a megalázó bűn és a bűnhődés.
Ezer kérdés a családot vállaló fiatalok életéből.
És ami fontos, egyik kérdésre sincs szájba rágott válasz, jobban mondva, nincs jó válasz. De nem is kell.
Tudni illik a mese továbbra is rólunk szól, gondoljuk hát át mi magunk is, miért és kiért vagyunk e Világon, hogyan viselkedünk azzal vagy azokkal, akik a legközelebb állnak hozzánk, akiket a legjobban kellene szeretve élnünk: elsősorban magunkkal, gyermekeinkkel és házaspárunkkal.
