A család, a gyermek érték, életérték
Mindenki várja a karácsonyt. De hogyan készül az ünnepre egy négy gyermekes családapa, aki főállásban az egyetemen dolgozik, s emellett a Pécsi Székesegyház Nagycsaládos Egyesület elnöke is? Hogyan jut minderre idő? Milyen nehézségeket és örömöket jelent nagycsaládosnak lenni? Pécsi Példaképek-sorozatunkban most Simon Tamással beszélgettünk.
-Mindig nagycsaládot szeretett volna?
-Igazából mi a feleségemmel nem nagycsaládból érkeztünk. De volt bennem egy vágy a sok gyermek, a nagycsalád iránt, azaz én már így terveztem, és amikor megismertem a páromat, ő is így gondolkodott. S született két fiúnk és két lányunk, Olivér, Ákos, Eszter és Zsófia.
-Gondolom, négy gyermek mellett a mindennapok megszervezése azért nem a legkönnyebb.
-Nálunk most egyszerűbb, mert mind a négy gyermek egy iskolába jár. Korábban viszont, amikor négy különböző intézménybe kellett vinni őket, akkor nem volt könnyű, de megosztottuk a feladatokat. Akkor még a feleségem hat órában dolgozott, így jobban tudta szervezni a dolgokat. A munkahelyeken, úgy látom, most már jobban tolerálják, ha valaki nagycsaládos, persze ez is vezetőtől és cégtől, szakmától függ, talán termelő vállalkozásoknál nehezebb. Ebből a szempontból érdekes a feleségem esete: ő 8 év otthonlét után gondolkodott, hogy munkába áll, és éppen a nagycsaládos egyesületen keresztül kerestek egy munkavállalót, így persze tudták, hogy mire számíthatnak. Mostanra pedig már 8 órában foglalkoztatják.
-Ezek szerint az egyesület ilyen kérdésekben is tud segíteni.
-Egyértelműen. A közösségi médiában, zárt csoportokban a munkalehetőségtől a felajánlott, kinőtt ruhákon át a CSOK- vagy KRESZ-módosítások ránk vonatkozó részéig sok mindenben tudunk segíteni egymásnak. Sőt, akár szülői, nevelési, családban felmerülő kérdésekben is jönnek tapasztalatok, ötletek, és a havi találkozóinkon előadók is beszélnek egy-egy ilyen témában. Igen, ez egy segítő közösség. De segítünk rászoruló családoknak is, gyűjtéseink vannak havonta, kéthavonta, nemcsak a tagcsaládoknak, hanem például erdélyi árvaháznak és nélkülöző ormánságiaknak is komoly adományt gyűjtöttünk már össze korábban. Az Advent erre különösen alkalmas időszak, ekkor még aktívabb az egyesület tagsága. Most a székesegyházi rorate-misék is a fókuszban vannak, mi készítjük elő egy héten egyszer az agapé, a szeretetvendégség hozzávalóit, kenyeret kenünk, teát főzünk hajnalonta, hogy a miséről jövők közösségben, kis reggelivel kezdjék a napot. Valamint egy év végi, gyertyagyújtással egybekötött rendezvényünk is lesz még, kézműves gyerekprogramokkal.
-Általánosságban mit kell tudnunk a Pécsi Székesegyház Nagycsaládos Egyesületről?
-2016-ban született a negyedik gyermekünk, mi azóta vagyunk az egyesület tagjai is. 2018-ban lettünk a vezetőség tagjai, és másfél éve választottak meg elnöknek. Talán kevesen tudják, hogy ez az egyik legnagyobb civil szervezet Pécsett, a tagságát tekintve. Ha jól tudom, csak a bányászegyesület és a nyugdíjasok egyesülete nagyobb. 1100-1200 tagunk van, de tudni kell, hogy nálunk minden gyermek is tag a szülők által, sőt a szülőkön keresztül minden gyermek szavazati joggal is bír. Mintegy 200 tagcsaládunk van. Legalább 3 gyermek a feltétele a bekerülésnek, hiszen nagycsaládos egyesületről beszélünk.
Jövőre lesz 35 éves a közösség, 1994 óta egyesületi formában működik, előtte NOE-csoportként végzett tevékenységet. A pécsi egyesület a NOE, azaz a Nagycsaládosok Országos Egyesületének tagja. A székesegyház plébániáján alakult, mint egy közösség, egyesületként pártoktól és felekezetektől függetlenül működik, de a keresztény értékeket vallja fontosnak. A nagycsaládos lét, a házasság népszerűsítése és érdekképviselete is szerepel az alapszabályban, valamint az, hogy a gyermek és a születendő gyermek is érték, életérték. Az egyesület nemcsak a NOE-nak, hanem a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének is oszlopos tagja.
-A pécsi egyesület mennyire nagy és aktív?
-Benne vagyunk a tíz legjelentősebb nagycsaládos egyesületben, ez gyakorlatilag a „felső” öt százalék. Több kiemelt rendezvényt is szervezünk évente, az egyik februárban a Házasság Világnapja, ez az országos Házasság Hete programsorozat első napja. Jövőre jubilálunk, a teljes Kárpát-medencéből érkeznek vendégeink, nagycsaládosok, ilyenkor megvendégeljük őket, és persze szállást adunk. S van egy nyilvános városi eseményünk is, a szeptemberi Családi játszódélután.
-Szóba került a Házasság Világnapja. Nehéz a mai fiataloknak beszélni arról, hogy a házasság, a gyermek érték és öröm, hogy megéri ezt vállalni?
-Ez valóban egy nehéz kérdés és nehéz feladat. A Házasság Világnapján sajnos elég magas az átlagéletkor, viszonylag kevés a fiatal. A havi találkozónkon, amely kifejezetten a szülőknek szól, hasonló a helyzet. Ez éppen az egyik előrelépési lehetőség, számomra is, vezetőként, hogy miként tudunk olyan fiatalokat bevonzani, akik érdekeltek, mivel épp házasság vagy gyermekáldás előtt állnak.
-Főállásban tanulmányi rendszer szakértőként dolgozik a Pécsi Tudományegyetemen, az egyesület elnöke, de a legfőbb talán, hogy négy gyermek édesapja. Hogyan jut minderre idő?
-Persze nekem is csak 24 órából áll egy nap… Az egyesület vezetését nem nevezném főállásnak, de persze sok időbe kerül, ugyanakkor a vezetőségben, a tagságban kiváló emberek vannak, akik sokat segítenek. A tagok ráadásul a belépéskor meghatározott mértékű önkéntes munkát is vállalnak, ez is nagyon sokat számít, hogy jól tudjunk működni. Én amúgy nem bagoly, hanem pacsirta vagyok, gyakran hajnali fél négy-négy körül felébredek, amíg a többiek felkelnek, azt az időt olykor gondolkodással, e-mailek írásával töltöm. Persze a legfontosabb a család, igyekszem az időt, amit együtt töltünk, minőségivé tenni. Hétvégén, ha nincs eseményünk, együtt vagyunk, mi nem nézünk tévét, hanem társasozunk, beszélgetünk, közösen sütünk-főzünk. De a hétköznapokban is jut legalább negyedóra, félóra mindenkire. Hangsúlyosak a közös étkezések, minden nap együtt reggelizünk, mielőtt elindulunk munkába, iskolába, hiszen ez is fontos együttlét, este pedig együtt ülünk le vacsorázni. Hétvégén, ha egyesületi esemény zajlik, igyekszünk közösen menni, így már az utazás is egy program. De amúgy is szeretünk utazni, feleségem felvidéki, oda is gyakran járunk. Tímea, a feleségem a család lelke, a dolgok nagy része rá hárul.
-De azért, ha jól látom, egy nagycsaládban a férjnek is erősen ki kell vennie a részét a házimunkából…
-Ez így van. Én fél évig éltem egyedül, még agglegényként, Budapesten, amíg a bátyám hozzám nem költözött. Akkor megtanultam mosni, vasalni. Ezeket most is én intézem otthon, de a kerti munkát is megosztjuk. Meg persze a gyerekek is, ahogy növekednek, tudnak segíteni, akár a kisebb testvéreknek is.
-De a szülők nem csak szülők, hanem egyben férj és feleség is. Jut idő egymásra is?
-Hála a Gondviselésnek, a nagymamák tudnak segíteni, mindegyik gyerek egy éves korától volt már náluk. Mi Tímeával, a feleségemmel igyekszünk kettesben is időt tölteni, olykor ketten utazunk el, illetve hetente egyszer eljárunk táncolni, ez rendszeres, csak a mi programunk. Igaz, hogy csak másfél óra hetente, de fontos, hogy egymásra, kettesben is legyen időnk.
-Azt már tudjuk, hogy adománygyűjtések zajlanak az egyesületben Advent idején, de hogyan készül Simon Tamás családja az ünnepre? S hogyan zajlik maga az ünnep?
-Régebben minden gyermeknek volt adventi naptára, ma viszont már hetente angyalkát húzunk, így annak, akit húz valaki, kis figyelmességgel, segítéssel teszi szebbé a másik az ünnepi készülődést. A karácsony? Mindig is itthon töltöttük a Szentestét. Előtte rendszerint megnézzük a pásztorjátékot a Pálos-templomban, régebben ez idő alatt a fadíszítés, ajándékok odaszervezése zajlott, hogy a gyerekeknek meglepetés legyen, de most már nagyok, így idén ezt már közösen csináljuk majd. Nagyon várjuk már, hiszen lesz pár nap, amikor csak együtt lehet majd lenni. Közösen készítjük a süteményeket, a mézeskalácsot, a karácsonyi vacsorát. Ezt a két-három napot igyekszünk együtt tölteni, azt hiszem, ez lesz a legnagyobb ajándék.