„Nem sok olyan munkahely van Magyarországon, ahol az első napot úgy kezdik, hogy: „Esküszöm…”.Ha ezt az ember komolyan veszi, akkor az már önmagában orientálja. És én komolyan veszem.”
A családban senki sem volt rendőr, ám ő már hivatásnak tartja munkáját, naponta több mint 400 beosztott és egy nagyváros biztonságának felelősségét viseli: Pécsi Példaképek-sorozatunk következő beszélgetőpartnere Korontos Zoltán rendőr ezredes, pécsi rendőrkapitány.
Talán kissé meglepőnek tűnhet, de a pécsi rendőrkapitány, Korontos Zoltán eredetileg nem is rendőrnek készült. Mint elmondta, mivel édesapja mérnök volt, ő meg jó tanuló, és alapvetően a reáltárgyak érdekelték, logikusnak látszott ez a pálya: az 1968-as születésű fiatalember a Zipernowskyban szerzett érettségi és gépszerkesztői képesítés után a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán épületgépész üzemmérnöki diplomát kapott. Annak, hogy most nem egy elismert mérnökkel beszélgetünk, a rendszerváltozás volt az oka: aki emlékszik rá, tudja, milyen gazdasági helyzet alakult ki, az állami tervezőirodák megszűntek, a magáncégek még épp csak alakultak. Egy fiatal, frissdiplomás mérnöknek vajmi kevés lehetősége volt. Főként, hogy az akkor még kötelező sorkatonaságot is le kellett tölteni, Korontos Zoltán így Siklóson kezdett sorállományú határőrként 1991-ben. A katonaság ideje ketyegett, viszont a gazdasági viszonyok nem igazán javultak a műszaki pályán. Ekkor azonban érkezett egy toborzófelhívás a honvédséghez is, hogy a rendőrség diplomás fiatalokat keres, főként gazdaságvédelmi területre. Ennek fő oka az volt, hogy a rendszerváltozással az úgynevezett fehérgalléros bűnözés is beindult, amelyhez új csapat kellett, akik eredményesen vehetik fel a küzdelmet ezzel az ággal.
-Emlékszem, még barna katonai egyenruhában mentem át a rendőr-főkapitányságra jelentkezni – mesélte Korontos Zoltán, hozzátéve, 1992 augusztusában szerelt le, és szeptember 1-jétől rendőr lett.
-A családomban semmilyen rendőri kötődés nem volt, sokan meg is lepődtek, talán némi aggódás volt, de elmondtam a szüleimnek, nyugodjanak meg, nem a gyilkosokat fogom kergetni – vallotta be, hogyan is bocsátották útra.
„Szerencsés voltam, mert egy igazán jó közösségbe kerültem, az idősebb kollégák nagyon pozitívan álltak hozzánk. Igaz, mi is igyekeztünk, úgy gondolom, az nem elég, ha nyújtják a jobb kezet, meg is kell azt fogni!” – vall hozzáállásáról a pécsi kapitány. Mint elárulta, ez a jó közösség jó munkát is végzett, sorra értek el komoly sikereket a gazdasági bűncselekmények felderítése, megelőzése terén.
A sikerek persze „doppingolták” a fiatal rendőrt, aki a ranglétrán is haladt előre: a nyomozóból főnyomozó lett, elvégezte a Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi felsőfokú szaktanfolyamát, majd – s ez is a rendszerváltozás következménye – a frissen megalakult Szervezett Bűnözés Elleni Osztályon előbb vezetőhelyettes, majd osztályvezető lett. Mint mesélte, ez egy maroknyi, de válogatott csapat volt, itt viszont már nem a gazdasági bűncselekmények, hanem például a kábítószer, a prostitúció, a védelmi pénzek, zsarolások ellen vették fel a küzdelmet.
-Én voltam a főkapitányság legfiatalabb osztályvezetője, de igyekeztem megállni a helyem, nagyon jó csapatot irányíthattam. Országosan is figyelemreméltó mutatókat tudtunk felmutatni, talán ezért is kerültem képbe, amikor elődöm, Dr. Cserép Attila ezredes úr nyugdíjba vonult – vázolja, miként is lett 2008-ban megbízott kapitány. – Megmondom őszintén, nem készültem rendőrkapitánynak, hiszen én egy bűnügyi szakember voltam, annak is egy speciális ágát műveltem.
De igazából nem volt kérdés, belevágott, igaz, előtte a családdal beszélt. Ahogy Korontos Zoltán meséli, a jelenleg a megyei rendőr-főkapitányságon rendvédelmi igazgatási alkalmazottként dolgozó felesége örült a váltásnak, hiszen azt kérdezte, „meddig akarsz még az éjszakában bóklászni”, ami a szervezett bűnözés elleni munkában bizony gyakran megesett.
Persze hamar kiderült, egy több mint négyszáz fős rendőrkapitányság irányítása sem napi 8 órás munka. Ma is gyakran előfordul, hogy éjjel csörög a telefon, és azonnal döntést kell hozni, vagy ha úgy áll a helyzet, öltözni, és indulni a kapitányságra. Ahogy a rendőr ezredes meséli, telefonja 1997 óta nem volt kikapcsolva, hiszen nem is lehet. „Ha elmegyek szabadságra, nem mondhatom, hogy nem vagyok kapitány, hiszen akkor is az vagyok. De nem állítom, hogy emiatt hős vagyok, hiszen kiváló, jól képzett kollégákkal dolgozom együtt, közösen állunk helyt, persze, az én felelősségem más. De ezt el kell tudni fogadni” – fogalmazott.
Egy nagyváros rendjéért, biztonságáért felelnek, ahol a helyi lakosok mellett jelentős a turizmus, sok ezer külföldi egyetemista él és tanul itt, évente átlagosan Pécsett annyi program, esemény zajlik, ahány nap van a naptárban. S nem csak a pécsiek, az itt élők érzik azt, hogy egy biztonságos városban lakhatnak, hanem az országos rendőrségi mutatók is ezt igazolják. Persze, ez rengeteg munkával jár, megnyugodni, hátradőlni nem lehet, folyamatos a megelőzés, az ellenőrzés is a sok-sok napi rutinfeladat mellett. „Minden napra jut egy-egy kihívás” – összegez a kapitány.
S ez mind-mind szolgálattal jár. Ahogy Korontos Zoltán azt is szolgálatnak tekinti, hogy odafigyeljen arra a mintegy 400 munkatársra, beosztottra, aki a Pécsi Rendőrkapitányság állományába tartozik.
-A rendőrség szerintem egy nagy csapat, egy nagy család. Van egy szervezeti érdek, van egy személyi érdek, a kettőt középre kell hangolni, hogy abból egy sikeres teljesítményt lehessen kihozni. Ha megyek a folyosón, és tudom, hogy díszegyenruhás rendőrök mentek ki, mert esküvőn állnak sorfalat, akkor az érintett kollégának a következő szolgálatkor gratulálok, mert tudom, hogy ez jólesik neki. Nem kell ehhez semmi trükk, csak fontos a figyelem, én nem nézhetek át a kollégák feje felett.
Ahhoz persze, hogy a valóban 24 órás, állandó szolgálatot viselni lehessen, a biztos családi háttér is szükséges – noha a családban továbbra sincs más rendőr. A kapitány felesége bár a megyei főkapitányságon dolgozik, de nem egyenruhásként. Fiuk, Sebestyén közgazdász. Lányuk, Nóra állt még a legközelebb a testülethez, hiszen jogászként egy ideig a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalban dolgozott, amely később a rendőrség szervezetébe került, de végül ő más területen folytatta.
Nem így Korontos Zoltán. A beszélgetés végére úgy érezzük, nem is tudjuk elképzelni, hogy egyszer a pécsi kapitány leszereljen, és más szakmát válasszon. Ez egy olyan hivatás, amely életre szól? – tesszük fel a kissé banális kérdést.
-Akkor, amikor elkezdtem, még csak egy biztos munkahelynek tűnt. De pillanatok alatt látszott, hogy ez más. Ez valóban hivatás. Nem sok olyan munkahely van Magyarországon, ahol az első napot úgy kezdik, hogy: „Esküszöm…”. Ha ezt az ember komolyan veszi, akkor az már önmagában orientálja. És én komolyan veszem.