„Akinek lehetősége van, annak kötelessége is van”
Nem tartja magát üzletembernek, vállalkozónak, mégis félezer embert foglalkoztató céget vezet, amely pécsi központtal behálózza az egész országot. Konzervatív ember, aki soha nem vett fel hitelt, 15 ezer kötetes könyvtára van, és egy különleges sport a hobbija. Pécsi Példaképek sorozatunk következő beszélgetőpartnere Zsolt László, a Multi Alarm Zrt. tulajdonos-vezérigazgatója.
-Szerencsés ember vagyok, mert tíz éves korom óta tudom, hogy mi akarok lenni. Nagyon sajnálom azokat a mai fiatalokat, akik még 30 évesen sem tudják eldönteni, hogy mit akarnak, és ehhez mindenféle állami meg egyéb támogatással több diplomát is szereznek. Én 10 évesen kaptam egy forrasztópákát, és a jó végét fogtam meg. Nem azért maradt a kezemben, mert meleg volt – neveti el magát Zsolt László. – Onnan kezdve nekem egyenes utam volt a villamosmérnöki pálya felé.
A rendszerváltásig, 13 éven át egyetlen helyen dolgozott, azonban akkor megszűnt a munkahelye, így úgymond kényszerből lett vállalkozó. Egy ismerőse kérte meg, segítsen egy riasztórendszer beszerelésében. „Előbb egy riasztót szereltem, azután többet, most pedig sok riasztót szerelek, ez ilyen egyszerű” – mondja, miközben azért sejtjük, hogy nem volt azért ilyen könnyű eljutni oda, hogy a Multi Alarm Zrt. mára több mint félezer alkalmazottal szolgál ki országszerte több mint 115 ezer ügyfelet.
Zsolt László ugyanakkor nem egyszerű vállalkozó, mi több, nem is tartja magát annak, nem szereti, ha vállalkozónak vagy üzletembernek titulálják. A céget sem a közgazdászok által gondolt módon vezeti – például soha nem készít üzleti tervet. Mint mondja, szerinte ez képtelenség, egy mérnök nem tervezhet így, ez csak papíron működik, annyi változó és kiszámíthatatlan tényező létezik – mint most például a Covid-járvány. Így inkább azt tanulta meg, hogyan kell reagálni a tervkészítés helyett.
Persze a cégnek vannak vezérelvei, de ezek mások, mint amik a közgazdasági tankönyvekben szerepelnek.
-Az első a tisztesség: nem szabad becsapni az ügyfelet. Senkit, soha, semmivel – szögezi le. Mint elmesélte, nem egyszer megesett, hogy a partner olyan műszaki megoldáshoz ragaszkodott, amiről tudták, hogy nem lesz számára jó – nem valósították meg, a megbízást visszaadták, mindegy, mennyit fizet.
-S ez nem azért van, mert úgy vélem, a jó tett elnyeri méltó jutalmát, nem! Ha ugyanis a tisztesség mögött ez van, az nem tisztesség, hanem számítás!
Mint mondja, a terv alapú üzleti modell helyett náluk a minőség alapú üzleti elv működik. Ha hibát találnak egy munkájukon, kijavítják, és egyben azonnal el is kezdenek azon dolgozni, hogy ez legközelebb ne forduljon elő. Ez generálja a folyamatos fejlődést és fejlesztést, a minőségre való törekvés, és nem az üzleti tervek. „Ha ezt jól csinálja valaki, akkor eredményes is lesz” – vallja Zsolt László, aki egy másik céges alapszabályba is beavatott:
-Én konzervatív ember vagyok, ez vonatkozik a munkámra is: például nem veszek fel hitelt. Egyáltalán. Semmire – mutat rá egy, az üzleti világban szintén szokatlan formára, sőt, ezt még kiegészíti azzal: a társaság szinte minden épülete, eszköze, sőt még a járőrautók is saját tulajdonúak, semmit nem terhel hitel, nem szerepel rajta jelzálog.
Ez persze – vetjük közbe – nyugalmat és biztonságot jelent a cégnek, ideértve az 500 dolgozót is.
-Nézze, ez nem játék, nagyon nem játék! Én szeretem, amit csinálok, még a nehézségek ellenére is, de érzem a felelősségemet. Ez nem nyomaszt, de tisztában vagyok vele, hogy nem magam miatt nem játszhatok, hanem a kollégáim miatt sem! És nem is játszok, nem teszek kockára semmit – fogalmazza meg egyszerűen, de kőkeményen, mit is jelent számára egy ekkora társaság vezetése.
-Nem, nem gondolnám – válaszolja arra a kérdésre, szigorú főnök-e. De hozzáteszi: a család egyik ága száz évre visszamenőleg pedagógus, talán innen ered, hogy szereti azokat a kollégákat, akiknek nem utasítást kell adni, hanem módszereket magyarázni.
-Szokták mondani, hogy nem vagyok túl beszédes, szeretem rövidre zárni a dolgokat. Való igaz. Nem vagyok túlzottan társaságba járó ember sem. Úgy vélem, ha bármilyen társas kommunikációban veszünk részt, fontos, hogy inspiráló legyen. Úgy szoktam mondani, nem beszélgetek olyan emberekkel, akik mindig igazat adnak – vall magáról. – Igyekszem nálam okosabb emberekkel dolgozni. Kollégáim szokták mondani, nem vagyok nehéz helyzetben – neveti el magát fanyar humorral. – Nem robotokat, rabszolgákat akarok, hanem gondolkodó embereket.
Kis bepillantást engedett családi életébe is: mint mondja, ha ő egyszer nyugdíjba megy ténylegesen (elvileg már megtehetné), kisebbik lánya jelenti az utánpótlást. Ő közgazdász, de „már elsajátította a minőségalapú gazdálkodást”.
Zsolt Lászlónak jól láthatóan a cég az élete („ez van, meg a tollaslabda” – veti közbe), hobbiként meg a könyvek: 15 ezer kötetes könyvtára van, köztük igazi ritkaságok.
S az említett tollaslabda is összeforrt a Multi Alarm névvel. Mint Zsolt László elmesélte, sokáig focizott, azonban egy sportsérülés miatt 45 évesen abba kellett hagynia, új sportágat keresett, végül a tollaslabdára talált rá. Mint mondja, csak azt sajnálja, hogy nem kezdte el korábban, ugyanis ez a sport hihetetlenül megmozgatja nem csak a testet, hanem az aktív figyelem miatt az érzékszerveket is – elképesztően összetett sport. Amíg például a teniszben egy 200 kilométer/órás ütés már jónak számít, a tollaslabdában 400 kilométeres sebességgel száguldanak a kis labdák – van mire ügyelni! A Multi Alarm SE-nél kiemelt figyelem hárul a gyerekekre, az utánpótlásra, bár – természetesen – ez az ág csak viszi a pénzt, ám az ifjú korosztály „megmozgatása”, a sport irányába terelése mégis fontos, akkor is, ha évente komoly összeget kell rá áldozni. Hiszen – fogalmazta meg zárásként Zsolt László egy másik alapelvét – „akinek lehetősége van, annak kötelessége is van”.
